A modern fogászati implantátumok hosszú távú sikeressége kiemelkedően magas, azonban az implantátum élettartamát nemcsak a sebészi technika és a szájhigiénia, hanem a páciens általános egészségi állapota is jelentősen befolyásolja. Az elmúlt évek tudományos kutatásai egyre pontosabban azonosították azokat a betegségeket és gyógyszeres kezeléseket, amelyek növelhetik az implantációs szövődmények vagy akár az implantátum elvesztésének kockázatát.
Cukorbetegség (Diabetes mellitus)
A cukorbetegség az egyik legtöbbet vizsgált állapot a fogászati implantológia területén. A rosszul beállított vércukorszint lassítja a sebgyógyulást, rontja a csontképződést és növeli a fertőzések kockázatát. A legfrissebb szakirodalom szerint a megfelelően kontrollált cukorbetegség önmagában nem kizáró ok az implantációra, azonban a nem megfelelő anyagcsere-egyensúly jelentősen növelheti a periimplantitis és az implantátumvesztés esélyét.
Ezért implantáció előtt minden esetben javasolt a HbA1c-érték ellenőrzése és a diabetológussal történő együttműködés.
Csontritkulás (Osteoporosis)
Korábban gyakran feltételezték, hogy a csontritkulás jelentősen rontja az implantátumok sikerességét. Az újabb metaanalízisek azonban azt mutatják, hogy maga az osteoporosis nem csökkenti érdemben az implantátumok túlélési arányát. Az implantátumok hosszú távú eredményei osteoporotikus betegek esetében is hasonlóak lehetnek az egészséges populációhoz.
A fokozott figyelmet elsősorban nem a betegség, hanem az alkalmazott gyógyszeres kezelés indokolja.
Biszfoszfonát- és denosumab-kezelés
A csontritkulás és egyes daganatos betegségek kezelésében alkalmazott antireszorptív gyógyszerek – például a biszfoszfonátok vagy a denosumab – befolyásolhatják a csontanyagcserét. A kutatások szerint ezek a gyógyszerek növelhetik az implantátum körüli csontvesztés, az implantátum meghibásodása, valamint a gyógyszer okozta állcsontelhalás (MRONJ) kialakulásának kockázatát.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az osteoporosis miatt szedett szájon át alkalmazott biszfoszfonátok önmagukban általában nem jelentenek abszolút kizáró okot. Az egyéni kockázat felmérése minden esetben szükséges.
Szív- és érrendszeri betegségek
A jól kezelt magas vérnyomás vagy stabil szívbetegség önmagában nem akadálya az implantációs kezelésnek. Ugyanakkor egyes súlyos kardiológiai állapotok esetén az implantációt halasztani kell. Különösen fontos a páciens általános állapotának és gyógyszerelésének felmérése, különösen véralvadásgátló kezelés esetén.
Daganatos betegségek és sugárkezelés
A fej-nyak régiót érintő sugárterápia az implantáció egyik legjelentősebb kockázati tényezője. A besugárzott csont vérellátása romolhat, ami akadályozhatja az implantátum csontos integrációját és növelheti a csontelhalás veszélyét. Több vizsgálat is magasabb implantátumvesztési arányt mutatott ki sugárkezelt pácienseknél.
Az ilyen betegek kezelése kizárólag alapos előzetes kivizsgálás és szakorvosi konzultáció mellett történhet.
Dohányzás
Bár nem betegség, a dohányzás az implantátumok hosszú távú sikerességének egyik legfontosabb negatív befolyásoló tényezője. A nikotin rontja a szövetek vérellátását, lassítja a gyógyulást és jelentősen növeli a periimplantitis kialakulásának kockázatát. A legfrissebb szisztematikus áttekintések továbbra is egyértelmű összefüggést mutatnak a dohányzás és az implantátumvesztés között.
Mely állapotok számítanak abszolút kontraindikációnak?
A jelenlegi szakmai ajánlások szerint az alábbi állapotok általában abszolút vagy közel abszolút kontraindikációt jelenthetnek fogászati implantáció esetén:
- Aktív daganatos kezelés alatt álló beteg.
- Nagy dózisú intravénás biszfoszfonát- vagy denosumab-kezelés.
- Súlyos immunszuppresszió.
- Nem kontrollálható vérzékenység vagy magas vérzési kockázat.
- Friss szívinfarktus vagy stroke.
- Súlyos, kezeletlen szisztémás betegség.
- Olyan állapot, amelyben a sebgyógyulás előreláthatóan nem biztosítható.
Mely betegségek jelentenek relatív kontraindikációt?
Az alábbi esetekben az implantáció általában elvégezhető, de fokozott elővigyázatosság és egyéni kockázatelemzés szükséges:
- Nem optimálisan kontrollált cukorbetegség.
- Osteoporosis.
- Pajzsmirigybetegségek.
- Autoimmun betegségek.
- Erős dohányzás.
- Korábbi sugárkezelés.
- Hosszú távú szteroidkezelés.
Összegzés
A modern implantológia fejlődésének köszönhetően ma már számos krónikus betegséggel élő páciens számára is biztonságosan végezhető fogászati implantáció. A legújabb kutatások alapján a megfelelően kontrollált cukorbetegség vagy az osteoporosis önmagában nem zárja ki az implantáció lehetőségét. A legnagyobb kockázatot továbbra is a dohányzás, a fej-nyak sugárkezelés, az aktív daganatterápia, valamint bizonyos csontanyagcserét befolyásoló gyógyszerek jelentik. A siker kulcsa minden esetben az alapos előzetes kivizsgálás, a személyre szabott kezelési terv és a rendszeres kontrollvizsgálat.
